„Végül mindannyian filozófusok leszünk”

Visszaemlékezés a Kautz Gyula Szakkollégiumban töltött évekre

Absztrakt

Sokszor eszembe jut az édesanyámtól hallott definíció a városra: „A város, az a település, aminek állandó színtársulata és kőszínháza van.” Egyetemistaként, majd kutatóként sokféle meghatározással találkoztam és egyre jobban értem és érzem ennek a személyes
megközelítésnek az igazságát. Ahhoz, hogy egy színházat fenntartsanak, olyan lakosság szükséges, amelyiknek anyagi lehetősége és igénye is van arra, hogy a városban kéznyújtásnyira legyen a kultúra és olyan életteret tud biztosítani, ahol művészek tudnak és akarnak élni. Nevezhetünk bármit bárminek, de ahol esténként nem találunk 80–100 embert, akinek igénye van arra, hogy színházi élménye legyen, szerintem kulturális
értelemben soha nem lesz város.